Címkék
Yves Klein: ANT 74
Neeem, ezek nem rákolló-lábú Miki egerek, csak XX. századi művészet már megint. Ráadásul az antropometria mint festészeti módszer (azaz a test ecsetként való használata, és az arra kent festékkel lenyomat keltése a vásznon vagy falon) és a performanszművészet kezdete. Érdekes kérdés lehet, hogy ha egy képzőművészeti műalkotás egy performansz keretén belül születik, akkor nem veszít-e az értékéből önálló kiállítási tárgyként, hiszen a befogadás számos eleme eltűnt és soha többé nem reprodukálható (pl. a művész halála miatt). Ehhez képest Yves Klein művei, köztük az antropometriák is, a mai napig is csillagászati árakon találnak új gazdára, amit sokkal inkább magyarázhat a sznobizmus, mint az, hogy show nélkül is ugyanolyan magas a művészeti értékük.
Ezek az előadások beszámolók szerint egészen hipnotikus hatásúak voltak, résztvevői meditatív állapotba kerültek az esemény végére. Rendszerint úgy zajlottak, hogy Klein színpadra hívta a meztelen modelleket, felkérte őket, hogy kenjék be a testüket az általa fémjelezett IKB kék festékkel, majd az általa kiadott utasítások alapján hagyjanak nyomot a vásznon. Közben egy zenekar a szintén általa komponált Monoton Szimfóniát játszotta, ami egy 20 percig kitartott hangból, és utána 20 perc néma csöndből állt. A 20 perces csönd végére az öltönyös úriemberek és kosztümös úrinők teljesen ellazult zen állapotban bámulták a maszatos, pucér jónőket és a semmiből megszületett művet.
Így nézett ki egy antropometrikus mű létrehozása:
Modelljeit “élő ecseteknek” nevezte, emiatt sokan kritizálták is, hogy tárgyiasítja a női testet. A modellek saját elmondása szerint ez sokkal inkább egy közös alkotófolyamat volt, ahol nekik is kivételesen nagy részük volt a mű létrehozásában, akkor is, ha az alkotó zseni és az ötletgazda egyértelműen Klein volt.
ANT 63
A fenti képhez látható módon Klein sokszor festékszóróval körbe is fújta a lányokat, de olyan is volt, hogy arra kérte őket, hogy egymást húzzák végig a földön, vagy hogy először csak nedves testüket nyomják a vászonhoz, amit ő ezután lángszóróval lefújt – így az a felület kevésbé égett meg, mint a száraz részek. Közben persze egy tűzoltó is lesben állt, hogy szükség esetén lecsaphasson a palackjával (a videó második része ezt a folyamatot mutatja be).
ANT 8
Az inspiráció az antropometriák létrehozásához egyrészt a dzsúdóból ered, Kleinnek ugyanis tetszett, ahogy a földre eső test nyomot hagy a tatamin. Másik inspirációja szintén Japánból származik és szintén küzdelemmel kapcsolatos, bár súlyosabb élmény: Hirosima és Nagaszaki, ahol az égett testek hagytak ilyen nyomot a földben az atombombák után. Klein számára meghatározó élmény volt a hidegháború is, és műveivel részben az atombombák újbóli bevetése ellen tiltakozott – egyelőre sikeresen, ugyanis azóta is kizárólag ekkor használták fel őket háborús célokra.