Címkék
Kacusika Hokuszai: A nagy hullám Kanagavánál (1830 k.)
Valószínűleg 100 európaiból 90 rávágná, hogy igen, ismerem (mert látta pohár- vagy tányéralátéten), esetleg megkockáztatják azt is, hogy valami japán, de fogadjunk, hogy a festő nevére már senki sem emlékszik, pedig ez a leghíresebb japán kép a Nyugati Világban. Sőt, az európai művészet sem tartana ott, ahol, ha Hokuszai művészete nincs. Bizony.
Annak ellenére, hogy több mint 500 könyvet illusztrált (köztük néhányat ő is írt) és kb. 40.000 rajzot, festményt és metszetet készített, egész életében szinte nyomorban élt – az ilyenek hallatán elmegy a kedvem mindenféle munkavégzéstől. Hazájában nem volt különösebben népszerű, mert egyáltalán nem a megszokott témákat festette, nem is a megszokott módon – nem is a japán művészetből merített ihletet, hanem inkább az európaiból, például a holland aranykor tájképeiből.
(Tehát az a művész, akit a tipikus japán festészet etalonjának tartunk, nem is volt tipikus, a festészete meg leginkább európai.) A japánok például sosem festettek halászokat (ugye megvan a három halászbárka, amint hánykódik a hullámok között?), akik a legalacsonyabb társadalmi réteg tagjai voltak, csak nemes témákat. A természetre is tojtak ők magasról, nem festettek tájképeket (persze, a bálnagyilkosok!), és a perspektíva sem izgatta őket különösebben. Tehát miért lett ez a kép olyan népszerű Európában? Mert olyan európai, nem mert olyan tipikusan szép japán! (Szerintem tök hasonló a helyzet a mai kínai festészettel is, nem véletlen, hogy mindenki csak Ai Weiwei-t ismeri, érti és szereti. A többi már túl UFO lenne számunkra.) Annyi a különbség, hogy a jinjang motívumot elég ritkán lehetne felfedezni a holland tájképeken, amit itt a hullámok formáznak.
Vissza a bátor felvetésre Hokuszai európai művészetre tett hatásáról: bár Japánban életében nem lehetett elismert, az európai művészek rajongtak érte. Maga az orientalista mozgalom is nagyrészt az ő nyomán alakult ki, majd a 19. század végén a leghíresebb művészek alkottak Hokuszai által inspirálva – úgymint Monet, Van Gogh, Lautrec, vagy például Debussyt is ez ez a kép ihlette A Tenger megírására:
Aztán a XX. század elején a japánok is elkezdték kedvelni, de csak azért, mert látták, milyen sikeres Európában. Kishitűek.
Még sokkal többet is szívesen írnék, viszont ezt az érdekességet semmiképp sem hagyom ki: A nagy hullámot Hokuszai egy 36-darabos Fuji-fametszetsorozat részeként készítette (ha eddig valaki nem látta volna, igen, az ott a háttérben nem a Kékes). Mind a 36-nak egy példánya a Costa Concordia wellness részlegének falát díszítette, és mind megsemmisült, amikor a hajó elsüllyedt – összesen kb. 6000 műalkotással együtt.