Gustave Courbet: A világ eredete (1866)
Most iszonyú izgatott vagyok. 2011-ben, amikor egy művész (kinek neve Frode Steinicke) kiposztolta ezt a képet a Facebookra, a Szemétláda Zuckerberg kicenzúrázta. Erre tiltakozásképpen rengetegen beállították ezt profilképüknek, majd a Facebook törölte az összes A világ eredetével kapcsolatos oldalt. Úgyhogy kíváncsi vagyok, a WordPress mit szól.
Tekintve, hogy a 21. században is így tud sokkolni egy ilyen “nem kifejezetten burkoltan erotikus” mű, nem nehéz elképzelni, mit szóltak Courbet kortársai, amikor meglátták. (Talán azt, hogy “Ójézusmáriaúristensegíts, csak nem egy pina?!”) Courbet Manet-val együtt – akinek még a szintén botrányos Olympiáját is sikerült felülmúlnia közbotránkoztatásban – kinevezte magát a realizmus úttörőjének, és mindent megtett, hogy minél élethűbben mutassa be a mindennapi valóságot. Ez egyfajta kritika vagy fricska volt az akkori fellengzős, idealizáló aktdivatra, meg a napóleoni rendszer képmutató művészetfelfogására is, miszerint a mitológiába bújtatott pornográf tartalom már oké, mert az igazából már nem is pornográf, hanem transzcendens. Nem csak az emberi test terén volt ilyen erős az igazságérzete, a társadalmi egyenlőtlenségekre is felhívta a figyelmet, nem éppen kompromisszumkész és negédes hangvételben, több művén is.
(Szerintem nem sokan tudják, hogy ez a világhírű, ma a Musée d’Orsay-ben megtalálható kép egykor Budapesten, a Hatvany-gyűjteményben is volt. Ó, igen. Lehet, hogy jót tenne ma is a közönségnek és a művészetnek egy ilyen a Szépművészeti falán.)
Kb. egy éve annak is nagy visszhangja lett, és szintén kiborított sok embert, amikor egy luxemburgi művész, Deborah de Robertis arany flitteres ruhában, bugyi nélkül, lábait szétterpesztve leült a múzeumban A világ eredete elé. Az őrök jól el is vezették a helyszínről, majd letartóztatták közszeméremsértésért. Fúj, egy művészeti intézményben, egy műalkotás előtt. Ami érdekes, hogy a közönség azonnal vastapssal fogadta a performanszot (kétlem, hogy Courbet akkoriban hasonló reakciókkal találkozott volna), tehát ők megértették, ellentétben a Rendszerrel. A művésznő készített videót is, amit a YouTube-ról azonnal leszedtek, viszont itt elérhető (még?).
A művészet él és élni fog. Örök és elpusztíthatatlan.