Címkék

, , ,

Gustave Courbet: A találkozás (Bonjour Monsieur Courbet) (1854)

Tehát három ember találkozik: jön egy gazdag szakállas a szolgálójával és a kutyájával, vele szemben pedig egy bohém hátizsákos turista. A gazdag zöld kabátos úriember kalapját levéve, karját kitárva, kesztyűjét lehúzva próbálja üdvözölni a hátizsákost, a szolgáló alázatosan fejet is hajt, a harmadik azonban ezt nem igazán viszonozza, inkább csak fejét felszegve, pökhendien megáll. A gazdag férfi Alfred Bruyas, egy bankárcsalád tagja, a bohém meg (hogy, hogy nem) Courbet – akinek mellesleg Bruyas a fő pártfogója és vevője volt.

Courbet mindent megtesz, hogy önmagát egy független, minden társadalmi rendszer felett álló bohémnek mutassa (hasonlít a mai krisnásokra, vagy a hippikre), akiről ne képzelje senki azt, hogy meg fog hunyászkodni az előtt, aki a fő bevételi forrását jelenti, és egyébként sokkal rangosabb és gazdagabb nála. És ennek kinyilvánításával nem csak egoista volt, hanem inkább elkötelezett kommunista, aki a társadalmi igazságtalanságok és a vadkapitalizmus ellen művészeti és politikai téren egyaránt fellépett (ennek bővebb kifejtése és következményei majd valamikor később).

Igazából egyik alak sem nevezhető főszereplőnek, az egyiken sincs különösebb hangsúly, inkább maga a jelenet szimbolikus, a társadalmi hierarchiát semmibe vevő viszonyrendszerével és a művészi szabadság és függetlenség igencsak explicit kifejezésével. A helyszín Montpellier környéke, de ez a kompozícióból nem derül ki, teljesen semleges a táj, tulajdonképpen helyszín és idő nélküli, ami meg pont azt fejezi ki, hogy mindenhol és mindenkor aktuális: találkozzon a művész akármikor, akárkivel, nincs szüksége semmilyen tér- vagy időbeli fogódzóra ahhoz, hogy meghatározza a hozzájuk való viszonyát, mert független marad mindettől. Nem szabad, hogy befolyásolja akár a pénz, a rang, az aktuális divatok, a közvélemény vagy akármi, mert mindettől függetlenül kell bemutatnia a(z általa látott – tehát ugyanúgy szubjektív) valóságot.

Advertisements