Címkék

, , , ,

Great Wave off Kanagawa2.jpg

Kacusika Hokuszai: A nagy hullám Kanagavánál (1830 k.)

Valószínűleg 100 európaiból 90 rávágná, hogy igen, ismerem (mert látta pohár- vagy tányéralátéten), esetleg megkockáztatják azt is, hogy valami japán, de fogadjunk, hogy a festő nevére már senki sem emlékszik, pedig ez a leghíresebb japán kép a Nyugati Világban. Sőt, az európai művészet sem tartana ott, ahol, ha Hokuszai művészete nincs. Bizony.

Annak ellenére, hogy több mint 500 könyvet illusztrált (köztük néhányat ő is írt) és kb. 40.000 rajzot, festményt és metszetet készített, egész életében szinte nyomorban élt – az ilyenek hallatán elmegy a kedvem mindenféle munkavégzéstől. Hazájában nem volt különösebben népszerű, mert egyáltalán nem a megszokott témákat festette, nem is a megszokott módon – nem is a japán művészetből merített ihletet, hanem inkább az európaiból, például a holland aranykor tájképeiből.

Storm in the Sea by Cavalier Pietro Tempesta, or Pieter Mulier II (1637 – 29 June 1701)  Dutch Golden Age painter active in Italy.<br />
 In Genoa he was imprisoned for 16 years for killing his wife. When the French bombarded the city in 1684, he was set free and fled to Parma, where he lived to old age, painting with two eyeglasses, one in front of the other.

(Tehát az a művész, akit a tipikus japán festészet etalonjának tartunk, nem is volt tipikus, a festészete meg leginkább európai.) A japánok például sosem festettek halászokat (ugye megvan a három halászbárka, amint hánykódik a hullámok között?), akik a legalacsonyabb társadalmi réteg tagjai voltak, csak nemes témákat. A természetre is tojtak ők magasról, nem festettek tájképeket (persze, a bálnagyilkosok!), és a perspektíva sem izgatta őket különösebben. Tehát miért lett ez a kép olyan népszerű Európában? Mert olyan európai, nem mert olyan tipikusan szép japán! (Szerintem tök hasonló a helyzet a mai kínai festészettel is, nem véletlen, hogy mindenki csak Ai Weiwei-t ismeri, érti és szereti. A többi már túl UFO lenne számunkra.) Annyi a különbség, hogy a jinjang motívumot elég ritkán lehetne felfedezni a holland tájképeken, amit itt a hullámok formáznak.

Vissza a bátor felvetésre Hokuszai európai művészetre tett hatásáról: bár Japánban életében nem lehetett elismert, az európai művészek rajongtak érte. Maga az orientalista mozgalom is nagyrészt az ő nyomán alakult ki, majd a 19. század végén a leghíresebb művészek alkottak Hokuszai által inspirálva – úgymint Monet, Van Gogh, Lautrec, vagy például Debussyt is ez ez a kép ihlette A Tenger megírására:

Aztán a XX. század elején a japánok is elkezdték kedvelni, de csak azért, mert látták, milyen sikeres Európában. Kishitűek.

Még sokkal többet is szívesen írnék, viszont ezt az érdekességet semmiképp sem hagyom ki: A nagy hullámot Hokuszai egy 36-darabos Fuji-fametszetsorozat részeként készítette (ha eddig valaki nem látta volna, igen, az ott a háttérben nem a Kékes). Mind a 36-nak egy példánya a Costa Concordia wellness részlegének falát díszítette, és mind megsemmisült, amikor a hajó elsüllyedt – összesen kb. 6000 műalkotással együtt.

Reklámok