Címkék

, , , , , ,

avercamp_korcsolyazok

Hendrick Avercamp: Téli táj korcsolyázókkal (1610-15 k.)

Már eleve jól néz ki, hogy a kép nem téglalap alakú, hanem kerek. Nem mintha ez gyakori lett volna a tájképfestők körében, csak Avercamp gondolt egy merészet és ezt így festette meg. Nem tudom, volt-e ezzel valami külön célja azon kívül, hogy így menőbb, mindenesetre ez a kör alakú kivágás kölcsönöz az egésznek egy olyan hangulatot, mintha valamilyen lencsén keresztül néznénk a történetet, amitől sokkal kevésbé képszerű. És könnyebben lehet továbbgondolni is a festményen kívüli jeleneteket.

A holland tájképfestészet egy nagyon gazdag műfaj, elképesztő sokféle aspektusát meg tudták ragadni a tájnak még úgy is, hogy közben végig ragaszkodtak a realisztikus ábrázolásmódhoz (pl. az árkádiai, fiktív tájak nem voltak jellemzőek). Itt amellett, hogy szépen felsorakoznak a ma is ismert sztereotip tájelemek, mint a víz vagy a malom, sokat lehet mesélni a társadalomtörténetről, amiből a jelenet fontos részleteket mutat meg:

Először is, a jégen emberek korcsolyáznak. Nem közlekednek, nem csak cipőben csúszkálnak, nem szenvednek, hanem kifejezetten sok emberen korcsolya van, és a legtöbben szemmel láthatólag szórakozásból vannak a jégen. De nem csak korcsolya van itt, hanem fakutya, sőt, hokiütő is! Szinte pont olyan, mint a mai. Néhányaknál nem ütő, hanem bot van, ez azt szolgálta, hogy ha valaki véletlenül lékbe esik, könnyebben ki tudjon jutni a vízből. Vannak, akik kézen fogva andalognak a jégen. De hogy lehet, hogy ezek a szorgos-dolgos hollandok, szemmel láthatólag mindenféle társadalmi osztályból és korcsoportból, fényes nappal, a jégen buliznak?

Ennek az oka egy klímatörténeti jelenségre vezethető vissza, az egész Európára kiterjedő úgynevezett „kis jégkorszak”-ra. A lehűlés pontos időtartama bizonytalan, de a 16-19. századig terjedő időszak biztosan benne volt, és a 17. század volt a legkeményebb. Ilyenkor telente nem csak Hollandia vizei fagytak be teljesen, hanem például (körülbelül a festmény születésével egyidőben) a Boszporusz is. A svédek simán átmasíroztak a tengeren, hogy megtámadják Koppenhágát. A holland kereskedelmi hajók pedig be voltak fagyva az öblökbe – minden télen se ki, se be, nem lehetett semmilyen kereskedelmi tevékenységet folytatni. Egy olyan nemzetnek, amelyiknek ez a fő gazdasági profilja. A hollandok viszont feltalálták magukat ezekre a hónapokra is, mindenki kivonult a jégre, ahol a társadalmi különbségek megszűntek, a kocsmárosok is kitelepedtek a partra forró italokat árulni, és új sportágakat is kifejlesztettek. Például rendszeres gyorskorcsolya-versenyeket rendeztek, és a mai jéghoki ősét, a kolfot is ekkor találták fel. Aki túl kicsi vagy túl öreg volt a korizáshoz, azt tolták a fakutyaszerű szánokon.

A kis jégkorszak legismertebb festője volt Avercamp, aki gyerekkorától szenvedélyesen korcsolyázott, később pedig lelkesen festette a korcsolyázó embereket. Szívesen ragadott ki mindenféle pajzán vagy obszcén részleteket, vagy anekdotikus kis jeleneteket ezeken a művein. Ezen a képen például egy nő kakál (aki megtalálja, kap egy lájkot). Vagy máshol pisilő és szexelő emberekkel is találkozhatunk:

avercamp_winter_landscape

Téli táj korcsolyázókkal (1608)

Reklámok