Címkék

, , , , ,

Botero_onarckep

Fernando Botero: Önarckép (1992)

A 82 éves kolumbiai művészt (saját meghatározásában: „a legkolumbiaibb kolumbiai művész” – ki tudja gyorsan egymás után háromszor kimondani?) a legismertebb élő latin-amerikainak tartják a szakmájában. Festményei, szobrai és rajzai nemzetközileg ismertek, és a legnagyobb múzeumokban és magángyűjteményében megtalálhatóak.

Gyerekkorában nem igazán volt alkalma a művészettel közelebbről is megismerkedni, stílusának kialakításában leginkább a koloniális latin-amerikai barokk templomok és szülővárosának mindennapi életképei inspirálták. Leginkább innen eredeztethetőek bohókás, kövér, esetlen figurái, amelyekkel célja többnyire az (ön)irónia kifejezése. Ugyanezek a vonások figyelhetőek meg a portréin kívül a csendéletein, tájképein, vagy festmény-átértelmezésein is:

Botero_still-life-with-green-soup

Csendélet zöld levessel (1972) – hát igen, az állatábrázolás talán nem az erőssége…

Botero_Mona_Lisa

Mona Lisa 12 évesen (1978) – miért, ki tudja, hogy nem így nézett ki kiskamaszként?

Egyébként ezt az ironikus ábrázolásmódot nem csak kedélyeskedésre vagy viccelődésre használja, például készített egy sorozatot az Abu Ghraibről is, ahol az iraki háború során, 2003-ban az amerikai katonák és CIA ügynökök brutálisan kínozták hadifoglyaikat. Amikor ez kiderült, hatalmas botrány lett az ügyből, és Botero is kifejezte felháborodását, a maga sajátos módján. (A CIA mindenféle emberi jogot semmibe vevő vallatási technikáiról a mai napig is derülnek ki nemzetközi felháborodást keltő részletek, nem csak Abu Ghraib-bel kapcsolatban.)

Botero_Abu_Ghraib

A fenti önarcképén matadorként ábrázolja magát, ami nem is egy távoli fantáziálás a részéről, mert tényleg majdnem az lett – a nagybátyja 12 évesen matadoriskolába iratta, csak hát az elég félelmetes volt neki, nem fejezte be, hanem elmenekült. Ez a festmény is egyike volt azoknak a műveknek, amelyeket 2011-ben a Szépművészeti Botero-kiállításán bemutattak. A kiállítás elején a művész hozzájárult, hogy addig itt maradjon letétben, amíg a múzeum nem talál szponzort a megvásárlására, majd a kiállítás vége felé nagyvonalúan úgy döntött, odaadja ingyen a múzeumnak az 1 millió euró értékű művet. Úgyhogy azóta is ott van, az alagsorba vezető lépcsősor fölött.

Advertisements