Címkék

, , ,

Cuyp_kacsa

Aelbert Cuyp: A húszéves Sijctghen kacsa (1647/1650) 
Az rendben, hogy állatokat láthatunk tájképeken, csendéleteken, ezt már megszokhattuk a barokk festőktől. Körülbelül ilyen képek eszünkbe is juthatnak:
theude_gronland_still_life_of_a_duck_a_shrimp_and_a_plate_of_oysters
Igen, ott az osztriga meg a citrom meg a kacsa, persze. De a kacsaportré, az már minimum fura. Ráadásul komolyan is vette a festő a dolgot, a kacsa tekintete értelemtől csillog, sajátos karaktere van, sőt még neve is. A megrendelő a gazdája volt, aki rendkívüli gondoskodással babusgatta gyermekét háziállatát, és nem is bízta akárkire a portré megfestését, rögtön Hollandia egyik legnagyobb tájkép- és állatfestőjét kérte fel. Cuyp egyébként leginkább teheneiről volt ismert (de nem így, hanem tájkép részeiként bemutatva őket), viszont itt az évszázad egyik legkülönlegesebb portréját sikerült megfestenie, Dordrecht legendájáról. De mivel érdemelte ki ez a kacsa a megkülönböztetett figyelmet?
Arra az esetre, ha Sijctghen hírneve nem lenne mindenki számára magáról értetődő, a kacsa (igen) el is meséli kedélyesen az élettörténetét a bal fölső sarokban. Olyan általános részletektől kezdve, hogy hol született, az igazi erényeiig, mint például hogy a kép készülésének idejében húszéves volt, ami kacsamatuzsálemnek számít. A kacsák átlagosan 10 évet szoktak élni, a 15 év már elképesztően ritka. És, az emberek drasztikus élettartam-hosszabbodásával eltérően, ez a kacsák esetében ez máig sem változott, mint ahogy az a vonatkozó szakirodalomból is kivehető (én már amúgy tavaly kineveltem magam kacsa-témából, amikor kettő odaköltözött a kertünk végébe, és akkor például azt is megtudtam, hogy minden egyes odadobott kenyérdarab koporsószeg). Szóval az internet nem hagyja cserben a kacsaspecialista-aspiránsokat sem, ez azért megnyugtató. De vissza a jó Sijctghenhez: azt mondja, húsz éve alatt igencsak erényes, “párzás nélküli” életet élt, és évente legalább 100 tojást tojt. (Na ezt viszont nem értem, ez nem paradoxon? Nem hazudik ez a dög? Szerencsére a kacsa-szakirodalom itt is kisegített, a tojás nem a párzástól lesz. Nem figyeltem biológiaórán.) Majd megkér minket, hogy ha majd meghal, jegyezzük fel halálának helyét és évét. És itt már kezdhetjük könnyeinket morzsolva megérteni, miért szerepel két dátum a kép keletkezésénél. Bizony, szegény Sijctghen 23 évesen jobb létre szenderült, erről tanúskodik a lenti, rövidebb szöveg. Itt már nincs semmiféle kedélyes történetmesélés, hivatalos egyes szám harmadik személyben íródott.
Lehet azt gondolni, hogy na ez azért már túlzás, micsoda pojácák, hogy így felfújják ezt a kacsasztorit, és hogy most minek ez az idióta negédeskedő stílus, de szerencsére ez nem, nem csak erről szól. A hollandok ezt tényleg komolyan gondolták, tiszteletben tartották a másikat, főleg, ha valamilyen nagy teljesítményre volt képes, valami nagy dolgot tett. Felismerték, hogy az ilyen tehetséges, vagy kiemelkedő személyiségek azok, akik előbbre viszik az országukat – legyen szó tehetséges admirálisról, orvosról, vagy kacsáról. És ez szerintem szép dolog.