Címkék
Aelbert Cuyp: A húszéves Sijctghen kacsa (1647/1650)
Az rendben, hogy állatokat láthatunk tájképeken, csendéleteken, ezt már megszokhattuk a barokk festőktől. Körülbelül ilyen képek eszünkbe is juthatnak:
Igen, ott az osztriga meg a citrom meg a kacsa, persze. De a kacsaportré, az már minimum fura. Ráadásul komolyan is vette a festő a dolgot, a kacsa tekintete értelemtől csillog, sajátos karaktere van, sőt még neve is. A megrendelő a gazdája volt, aki rendkívüli gondoskodással babusgatta gyermekét háziállatát, és nem is bízta akárkire a portré megfestését, rögtön Hollandia egyik legnagyobb tájkép- és állatfestőjét kérte fel. Cuyp egyébként leginkább teheneiről volt ismert (de nem így, hanem tájkép részeiként bemutatva őket), viszont itt az évszázad egyik legkülönlegesebb portréját sikerült megfestenie, Dordrecht legendájáról. De mivel érdemelte ki ez a kacsa a megkülönböztetett figyelmet?
Arra az esetre, ha Sijctghen hírneve nem lenne mindenki számára magáról értetődő, a kacsa (igen) el is meséli kedélyesen az élettörténetét a bal fölső sarokban. Olyan általános részletektől kezdve, hogy hol született, az igazi erényeiig, mint például hogy a kép készülésének idejében húszéves volt, ami kacsamatuzsálemnek számít. A kacsák átlagosan 10 évet szoktak élni, a 15 év már elképesztően ritka. És, az emberek drasztikus élettartam-hosszabbodásával eltérően, ez a kacsák esetében ez máig sem változott, mint ahogy az a vonatkozó szakirodalomból is kivehető (én már amúgy tavaly kineveltem magam kacsa-témából, amikor kettő odaköltözött a kertünk végébe, és akkor például azt is megtudtam, hogy minden egyes odadobott kenyérdarab koporsószeg). Szóval az internet nem hagyja cserben a kacsaspecialista-aspiránsokat sem, ez azért megnyugtató. De vissza a jó Sijctghenhez: azt mondja, húsz éve alatt igencsak erényes, “párzás nélküli” életet élt, és évente legalább 100 tojást tojt. (Na ezt viszont nem értem, ez nem paradoxon? Nem hazudik ez a dög? Szerencsére a kacsa-szakirodalom itt is kisegített, a tojás nem a párzástól lesz. Nem figyeltem biológiaórán.) Majd megkér minket, hogy ha majd meghal, jegyezzük fel halálának helyét és évét. És itt már kezdhetjük könnyeinket morzsolva megérteni, miért szerepel két dátum a kép keletkezésénél. Bizony, szegény Sijctghen 23 évesen jobb létre szenderült, erről tanúskodik a lenti, rövidebb szöveg. Itt már nincs semmiféle kedélyes történetmesélés, hivatalos egyes szám harmadik személyben íródott.
Lehet azt gondolni, hogy na ez azért már túlzás, micsoda pojácák, hogy így felfújják ezt a kacsasztorit, és hogy most minek ez az idióta negédeskedő stílus, de szerencsére ez nem, nem csak erről szól. A hollandok ezt tényleg komolyan gondolták, tiszteletben tartották a másikat, főleg, ha valamilyen nagy teljesítményre volt képes, valami nagy dolgot tett. Felismerték, hogy az ilyen tehetséges, vagy kiemelkedő személyiségek azok, akik előbbre viszik az országukat – legyen szó tehetséges admirálisról, orvosról, vagy kacsáról. És ez szerintem szép dolog.
dr32kant said:
hy Topor! Long time no see:)
alma
KedvelésKedvelés
Andris said:
A pontos feliratot a képen véletlenül nem tudod idézni? Tetszett a kép!
KedvelésKedvelés
maszatjanka said:
Helló, ez az eredeti szöveg, sajnos valamilyen óhollandul van, amit nem lehet Translatorben lefordítani…:
Ik ben gebroet te wercken. dam
k’was jonck en goet. doen ick hier quam
in voogelen borch, sonder te paeren
heb ick geleeft, wel twintich jaren
wel hondert eijers tsjaers geleijt
daerom ben ick geconterfeijt
gebroocken beennen, tooch wt geneesen
gesondt en bont is noch mijn weesen
en als ick sijctghen steruen sal
soo schrijft hoe out, en tjaer getal
1647.
anno vijftich dartich daeghen
in october hoort men claeghen
sijctghen doot, dit is al waer
out zijnde drijentwintich jaer
1650.
Az első 6 sorra találtam angol fordítást – magyar szabadfordításban:
Wekendamban keltem ki a tojásból.
Fiatal és jó voltam, amikor ide jöttem
A baromfitartásba. Párzás nélkül
Éltem húsz évet
És tojtam évente száz tojást:
Ezért készült portré rólam.
Állítólag még a folytatásban megírja, hogy túlélt egy lábtörést, meg is gyógyult – ez fiatalkorában történt, és innentől kezdve nem tudott repülni. Illetve a végén még megkér minket (?), hogy “Ha én, Sijctghen majd meghalok / Jegyezzétek fel koromat és az évet”.
KedvelésKedvelés