Címkék

, , , ,

Csontváry_A_Taorminai_görög_színház

Csontváry Kosztka Tivadar: Görög színház romjai Taorminánál (1904-6)

Van, aki azt mondja, csak mítoszba illő élettörténete miatt sztárolják, és a festményei művészeti értéküket tekintve nem is olyan nagy számok. Nekem tetszenek amúgy is, viszont az élete és utóélete tényleg elképesztő. A hozzá kapcsolt buzzwordök szerint „autodidakta festő” meg „napútfestő”, vagy csak simán őrült, de akármilyen személyiség is volt, elképzelhetjük, mekkora értetlenség fogadta művészetét, amikor a legtöbben még ekkor is Benczúr Gyulát tartották a legtrendibb festőnek – ez a műve például alig tíz évvel Csontváry képe előtt készült:

Stitched Panorama

Benczúr Gyula: Budavár visszavétele 1686-ban (1896)

Az már önmagában elég a közutálathoz és általános megvetéshez, ha valakinek a művészetét nem érti a nép, Csontváry azonban tutira ment: először is főleg gyümölcsöket és zöldségeket evett, hitt az egészséges étrend fontosságában, alkoholt sem ivott (milyen férfi az ilyen? Itt csak a releváns Sickratman kérdést tudnám idézni), ráadásul pacifista is volt, azokban az évtizedekben, amikor mindenki hatalmas lelkesedéssel fogadta a világháború közeledtét. Körülbelül ez a hangulat volt jellemző:

world_war_I_celebration

Csontvárynak még ez sem volt elég, mindenféle látomásai is voltak, amiket komolyan is vett – például úgy lett festő, hogy eredetileg gyógyszerész volt, és amikor egy vénycédulára felrajzolta a szemben álló szekeret, jólelkű főnöke, a patikavezető felkiáltott, hogy „Hisz maga festőnek született!” Az állítás súlyát erősítendő – Csontváry leírása szerint – a patikavezető feje fölött megjelent egy fényes háromszög, és egy égi hang azt mondta: „Te leszel a világ legnagyobb napútfestője, nagyobb Raffaelnél!” Akárki is legyen az a Raffael, ezt csak nem hagyhatom annyiban, mégiscsak volt ez a hang is meg a főnököm is, gondolhatta a patikus, majd 30 évesen otthagyta állását, és körbeutazta Olaszországot, hogy utánajárjon a dolognak, kit is kell neki most akkor felülmúlnia. Meg is nézte Raffaello fő műveit, és megnyugodva konstatálta, hogy ez nem egy nagy szám, ennél ő valóban jobbat tud.

Rendszeresen festeni csak 41 évesen kezdett, részt vett némi formális képzésben, de lényegében autodidakta volt. Viszont olyan sok szakmai elismerésben volt része, hogy végül tulajdonképpen éhen halt. Örökösei ezután olyan nagy becsben tartották az alkotásait, hogy anyagáron eladták őket teherautó-ponyvának, amikor is egy fiatal építész észrevette a furcsaságot és megvette őket (mint vásznat). Majd elkezdte kiállítani őket – már mint műalkotásokat –, és Csontváry neve egyre ismertebb lett Magyarországon (külföldön már viszonylag nagyra tartották életében is). Annyira, hogy ma ő tartja a magyar csúcsot az árveréseken, a két éve 240 millió forintért elkelt Traui tájkép naplemente idején című képe beelőzte az addigi csúcstartót – szintén Csontváry művét, a Szerelmesek találkozását, 230 millióval.

Csontváry_Traui_látkép_naplemente_idején

Csontváry: Traui tájkép naplemente idején (1899)

Reklámok