Címkék

, , , ,

Bernd és Hilla Becher: Víztornyok (1980)

Már nem létező épületek, már nem létező művészek által megörökítve (Hilla két hete halt meg), halhatatlan sorozatokon. A pár 1959-től kezdte fotózni a háború után egyre fogyatkozó ipari épületeket a német Ruhr-vidéken, hogy némi nosztalgiával emléket állítsanak gyerekkoruk monumentális létesítményeinek – Atget-hoz hasonlóan, aki a századfordulón Párizs felújítás előtt álló negyedeivel tette ugyanezt.

A romantikus motivációk ellenére a képeken nem érződik semmiféle csöpögős érzelgősség, sem modoros nosztalgiázás – épp ellenkezőleg. Mindegyik építményt pontosan ugyanabból a szögből, egyenlő távolságból fényképezték, direkt borús időben vagy hajnalban – utóbbit azért, hogy ne látszódjon rajtuk semmiféle árnyék, csak a konkrét építészeti elem a maga rideg, monumentális, de mégis gondosan kivitelezett és esztétikus valóságában. Ezek a portrészerű, teljesen objektív és realista megközelítések felhívják a figyelmet a tárgyi emlékek önmagában való szépségére – olyan objektumokéra, amikkel kapcsolatban egyébként csak a funkcionalitás, ipariság vagy esetleg otrombaság jutna eszünkbe.

Tehát az abszolút minimalista megközelítés, a bármiféle esztétizálás mellőzése és az egységesített sorba állítás, rendszerbe foglalás által emelik művészi szintre azokat az épületeket, amikről egyébként az esztétikum nem jutna eszünkbe. Paradoxnak hangzik, pedig éppen ez történik. Nem kommentálnak, nem adnak értelmező címeket, nem helyeznek kontextusba, hagyják, hogy mi magunk tegyük a sorozatok láttán.

A házaspár munkássága nemcsak számos mai fényképészt inspirált (például Bernd tanítványa volt Thomas Ruff is, aki 2008-ban a Műcsarnokban szerepelt egy kifejezetten jó tárlattal), és hatott több művészeti mozgalomra is (főleg a minimalizmusra és a konceptuális művészetre), hanem új kategóriát is nyitott a művészetben. Például az 1990-es Velencei Biennálén annak ellenére, hogy csak fényképészeti alkotásokkal szerepeltek, elnyerték az Arany Oroszlán díjat, szobrászat kategóriában. Ez is csak azt igazolja, hogy a legtöbb alkotás nem csak a meglévő sémák által értelmezhető, és az esztétikum meghatározása is számos tényezőtől, nézőpontoktól és kontextustól függ – legyen szó a Becher házaspár képeiről vagy az általuk megörökített emlékekről. Szép vagy ronda? Modern vagy régi? Művészet vagy használati tárgy? Fotó vagy építészet? Döntsd el magadnak.

Advertisements