Címkék

, , , ,

Antoni Tápies: Diana (1973)

Diana (Artemisz) a görög/római mitológia szerint gyönyörű, viszont nemcsak szűz, de harcos amazon is – nem véletlen, hogy a vadászat istennője. Aktaeon bűne az volt, hogy vadászat közben véletlenül meglátta Dianát meztelenül fürdés közben, amire az istennő annyira kiakadt, hogy szarvassá változtatta a srácot, akit nem sokkal később a saját kopói téptek szét, mert nem ismerték fel a gazdájukat. Rosszkor rossz helyen. Évszázadokig népszerű művészeti téma volt, főleg a reneszánszban.

Tiziano: Diana és Aktaeon

(Feladat: hasonlítsd össze a két képet!)

Tápies művén az istennő valójában úgy van ott a képen, hogy nincs, és mégis súlyosabb, mint bármely klasszikus ábrázolás. A katalán festőnek nem volt szokása konkrét embereket szerepeltetni az alkotásain, viszont nagyon is emberi témákat mutatott be absztrakt szimbólumok által. Itt főszereplőként csak koncentrikus köröket láthatunk, amiket kifejezetten agresszív, a papírt szinte felkarcoló fekete vonalakkal, céltáblaként vitt fel. A célpontot (mint űzött vadat) épp telibe találja a vörös célkereszt, vérvörös színnel terítve be az egész felületet. Tápies előszeretettel alkalmazott geometrikus formákat és egyéb jeleket a keresztény és buddhista szimbólumtárból, a keresztet például még az ismeretlen, a misztikus és valami tagadásának, törlésének a kifejezésére használta. Jobb oldalt a hosszúkás foltok a lelőtt ember véres kéznyomára emlékeztetnek, de egyben figyelmeztető felkiáltójellé is formálódnak.

Dianát így nem csak egy idealizált görög/római istennőként ismerhetjük meg (mit is kezdenénk még egy mitologikus képpel? Valljuk be, halál unalmas lenne.), hanem egy erősebb hatalomként, amely bármikor pokollá teheti az életünket, ha véletlenül épp kereszteztük az útját, bármennyire is próbálunk békés, ártalmatlan életet élni. Ezt nem jó érzés tudomásul venni. Valószínűleg Tápiesnek meg is volt az élettapasztalata az ilyen hangulatok kifejezéséhez, megélve egy spanyol polgárháborút, illetve (a kép elkészítése alatt is) a diktatórikus Franco-rezsimet, elnyomott és politikailag igen aktív katalán kisebbségiként. Bár nem csak neki volt releváns emléke az ártatlanul üldözött-léttel kapcsolatban, sajnos ma is sokak számára ismerős lehet a helyzet, és valószínűleg mindig is aktuális lesz.

Advertisements