Címkék

, , , ,

Sometimes I Spit with Pleasure on the Portrait of my Mother (The Sacred Heart) - Salvador Dali

Salvador Dalí: Néha élvezettel köpök az anyám portréjára (Szent Szív) (1929)

Érthetetlen, hogy egy ilyen telibetalált cím után Dalí (Dalí, akiről pont a konformizmus jut eszünkbe a legkevésbé) később még képes volt zavartan magyarázkodni is. Nem is maga a mű jellegtelensége miatt, hanem mert úgy érezte, ez már tényleg túlzás. 

A kép bemutatása után az apja is jól kiakadt (érthetetlen, min), kidobta az apai házból és az örökségből is kitagadta, innentől fogva viszonyuk végleg megromlott. Dalí még vissza is vonta volna a rajzot a nyilvánosság elől, csak azért nem merte megtenni, mert félt, hogy kizárják a szürrealisták a mozgalomból (akik számára a szülői generáció elleni lázadás kifejezetten népszerű téma volt – például nem tartották menőnek, hogy kirobbantották a világháborút). Saját elmondása szerint viszont esze ágában sem volt megfelelni az apja elvárásainak, inkább küldött neki válaszul egy teli óvszert, mondván “Nesze, nem tartozom neked többé semmivel!”.

Huszonhárom évvel később Dalí így helyesbített: “Néha álmomban az anyám portréjára köpök”. Hiszen a szürrealizmus lényege éppen az, hogy az álmainkat, elfojtásainkat kifejezzük, akkor is, ha kegyetlenek vagy elítélendőek. Kiegészítve még azzal, hogy “A jelenlegi moralitásról alkotott elképzeléseim szerint nem tenném meg, mert úgy gondolom, bizonyos élményeket nem kell a közönség elé tárni.”

Tehát a polgári értékekre fittyet hányó művész kitalálja a lehető legprovokatívabb címet, majd rájön, hogy talán mégsem kellett volna, de nem meri visszavonni, mert akkor mit mondanak a művésztársak, úgyhogy még két évtizeddel később is legfeljebb közepesen hiteles magyarázkodásba kezd, hogy ő azt nem úgy gondolta. Konformizmus a köbön.

Egyébként Dalít nagyon megrázta az anyja (nyolc évvel a rajz elkészítése előtti) halála, aki kifejezetten családcentrikus, szerető szülőként nevelte gyerekeit. Az egyetlen probléma az volt a fiához fűződő kapcsolatával, hogy lányt szeretett volna, és emiatt állítólag a kis Salvadort gyakran lányként kezelte és lányruhákba öltöztette. Ez később némi identitás- és szexuális zavart is okozott Dalí lelkében, és állítólag az ezzel kapcsolatos agressziót fejezte ki a Szent Szívet kissé szokatlan módon bemutató rajzán.

Más értelmezés szerint Dalí számára a nyál az ondót szimbolizálta, az anyja meg bizonyos értelemben a földet – azaz az anyja leköpése a bibliai Onan sztoriját idézve a sperma földre ontását jelképezi, a fogantatás elkerülése érdekében. Dalí pedig rettegett attól, hogy ha gyermeke születik, ő rá, és ezáltal a bátyjára fog hasonlítani (aki Salvador születése előtt pár hónappal meghalt), ezáltal folyton emlékeztetve őt bátyja halálára.

Üdv a művészetterápiás csoportban, sokat munka áll még előttünk.

 

Advertisements