Címkék

, , , ,

berény csellózó nő

Berény Róbert: Csellózó nő (1928)

Mondtam, hogy még írni fogok róla. Berénynek itt is sikerült feleségét egy, az álomhoz hasonlóan átszellemült és lírai pillanatban elkapnia, szenvedélyes zenélés közben. Mert Eta láthatóan nem most ismerkedik a szolmizáció alapjaival.

Minden műfajban teljesen lenyűgöznek azok a pillanatok, amikor az adott műfaj eszközeivel, de azok keretein túlmutatva képes átlépni egy másik műfaj nyelvezetébe is, és annak a világába átemelni (akár a tudtunk nélkül) minket is. Mint például itt tette Berény a zenével. Úgy fejez ki líraiságot, úgy halljuk meg szinte a nő csellójátékát, hogy szinte észre sem vesszük, hogy a műélvezetünk tárgya már nem csak a képzőművészet, hanem a zene is. Az interdiszciplinaritás ilyen és egyéb formáira a Nyolcak tagjai amúgy is kiemelt hangsúlyt fektettek – tárlataikon zenével, költészettel vagy iparművészettel ugyanúgy találkozhatott a közönség, mint képzőművészettel. Például Bartók és Ady is gyakori vendégeik voltak, felolvasóestek vagy zenei performanszok révén.

Berény elég jó érzékkel felismerte, hogy ahelyett, hogy bárgyú hangjegyeket festene a vászonra, eredetibb ötlet a ritmus által zeneiséget vinni a festménybe. Tehát hogyan fessünk ritmikus kompozíciót? Például:

  • (Oké, alapfokkal megelégedőknek kezdetnek nem rossz, ha felfestünk egy hangszert)
  • Hagyjuk a realizmust, lejárt – sokkal izgalmasabb lesz, ha inkább elnagyolt, lendületes ecsetvonásokkal visszük fel az alakokat
  • A zenétől nem áll távol a matek – használjunk geometrikus formákat, oválisokat, átlókat, párhuzamosokat
  • Ha már belejöttünk a geometrikus ábrázolásba: hagyjuk, hogy a konvex és konkáv alakzatok ritmusa, ismétlődései eluralják a teret
  • Játsszunk az egyenesek és görbék ellentétes és egymást kiegészítő hatásaival (ne álljunk meg a konkrét figuráknál, vétek lenne kihagyni a fapadlók izgalmas motívumait)
  • Ha minden egyenest képzeletben meghosszabbítunk, nem néz ki rosszul, ha mindegyik egy gyűjtőpontba fut össze – bár ezt már Hokuszainál is láttuk, hogy működik
  • Nagyítsuk az alakzatokat – például a cselló körvonalai nem ismétlődnek meg Eta alakjában?
  • Ne álljunk meg a formák ritmikájánál, használjuk a színeket is – hozzuk párbeszédbe a fekete/fehér, a komplementer színpárokat és a hideg/meleg színeket.

Ha ezeket sikerül kellőképpen ügyesen (legalább annyira, mint Berénynek) kiviteleznünk, már az sem kell, hogy a nő szemébe tudjunk nézni ahhoz, hogy közel kerülhessünk hozzá. Hiszen a zenét is csukott szemmel, belülre koncentrálva élvezhetjük igazán. Na, milyen zene szól?

Még az is lehet, hogy ha utána kinyitjuk, megláthatjuk akár a villamoson is:

Advertisements