Címkék

, , , ,

Pablo Picasso: Guernica (1937)

Egy bika áll és néz felénk kétségbeesetten, előtte egy anya a halott gyermekét siratja. A bika mellett a falon egy galamb vázlatszerű, vonalas rajza, aki egy olajágat tart a szájában. Mellette egy ló vívja haláltusáját, aki alatt egy katona fekszik holtan – olyan pózban, mintha keresztre lenne feszítve – , kezében egy törött karddal, amiből viszont egy virág nő ki. A ló fölött a szobát egy villanykörte világítja be, amit lehet Napnak vagy eléggé gonoszan néző, mindent átlátó szemnek is nézni. A ló mellett megjelenik egy olajlámpás, amit egy rémült nő tart, aki mintha belibbent volna az ablakon, és sokkolva látja a történteket. A háttér pedig újságpapírra hasonlít, teleírva a hírek szövegével. A lámpás nő alatt egy másik nő vonszolja magát a kép közepe felé. A kép jobb szélén egy ember épp meghal az őt fölülről és alulról is elemésztő lángok közt.

Ennyi röviden a képzőművészet ikonikus, leghíresebb alkotásáról. Valószínűleg a kép ismerete és minden előtanulmány nélkül is lejön, hogy Picasso múzsája itt nem egy, az ablakon belibbenő és a művész homlokára csókot lehelő jónő volt, hanem egy igen brutális esemény (a legjobb zeneszámok sem épp a szerelemről és a madarak csicsergéséről szólnak). Már kint élt Párizsban, amikor az újságban értesült Guernica falu bombázásáról – egy jelentéktelen kis baszk település, amelyre a spanyol polgárháború idején a nacionalisták hívták a német és olasz harci repülőket. Katonai vagy stratégiai jelentősége egyáltalán nem volt a hadműveletnek, például azért sem, mert a falu lakossága ekkor nagyrészt nőkből és gyerekekből állt, mivel a férfiak harcoltak a polgárháborúban – az erőfitogtatás, megfélemlítés mint motiváció sokkal inkább elmondható róla.

Ennek fényében a festmény egyes elemei már nem szorulnak különösebb magyarázatra, bizonyos szimbólumok azonban annál inkább. Például ez a villanykörte/Nap a kompozíció közepén, ami gonoszul nézi, és egyben világít rá az eseményekre. A fénye háromszög alakban világítja meg a teret, ami erősíti a Szentháromságra való asszociációt – ezt viszont csak kifordítva, annak az ellentéteként tudjuk értelmezni. A villanykörte szójáték is lehet, a spanyol bombilla (villanykörte) etimológiailag is közel áll a bombához. Napként is legfeljebb negatív Napként vagy annak hiányaként értelmezhetjük, hiszen eleve egy szobában vagyunk, és a reménység, boldogság helyett csak vészjósló hangulatot áraszt. Ennek az ellenpontja lehet a két oldalán a fáklya és a galamb az olajággal, amelyek már tényleg a békét és a reménységet testesítik meg.

Nem csak fekete-fehér másolatot találtam, maga a festmény is csak a fekete, fehér és a szürke árnyalatait tartalmazza. Picasso valószínűleg a tragikum és a feszültség kifejezésére használta ezt a színskálát.

Még egy érdekes kérdés, hogy miért egy szobában játszódik a történet, hiszen a legtöbben az utcán, a bombák elől menekülve haltak meg. Egyrészt ezáltal a tér leginkább valamilyen pánikszobára hasonlít – egy zárt tér, amely nemhogy menedéket nem nyújt, de éppen zártsága miatt félelmetes, sőt halálos. Beszűrődik a fény néhány ablakon, de kijutni nem igazán lehet belőle. Ez lehet a saját magunk által épített bezártságunk is (akár mentális?). Másrészt a szoba által Picasso valószínűleg általánosít – nem Guernicáról akar beszélni, hanem arról, hogy a háború borzalmas, és mindenhol ott a remény és a béke lehetősége. Emlékeztet arra, hogy a háború áldozatai nők, gyermekek és állatok is, akik mindennek csak passzív elszenvedői, sem döntéshozói képességük, választási lehetőségük, sem fegyverük nincs.

A monumentális (kb. 3,5×8 méteres) mű azóta nemcsak a spanyol polgárháborút hozta a nemzetközi figyelem középpontjába, hanem a háború és diktatúra elleni tiltakozás általános szimbóluma is lett. Annak ellenére, hogy néhol majdnem absztrakt, modern alkotás, nem kell hozzá különösebb művészettörténeti háttértudás, hogy a hatása alá kerüljünk és undorodva utasítsuk el ezeket a szörnyűségeket. Ráadásul a művészettörténészek sem tudnak sokat hozzátenni, csak hogy például:

“A bika és a ló fontos karakterek a spanyol kultúrában. Picasso maga is időről időre különböző szerepeket társított ezekhez a karakterekhez. Ez nagyon megnehezíti a feladatot, hogy a bika és a ló konkrét jelentését interpretálni tudjuk. Kapcsolatuk egyfajta balett, amely különféle módokon fogalmazódott meg Picasso pályafutása során.”

Azonnal kiakad a bullshit-mutató. Nem is értem, minek úgy csinálni, mintha mondana valamit, amikor a ló és a bika magyarázatát faggatóknak maga Picasso is csak ennyit válaszolt:

“Ez a bika egy bika és a ló egy ló. Ha jelentést adnak a festményeimen levő dolgoknak, akár igaz is lehet, de nem az én ötletem volt, hogy ezt a jelentést tulajdonítsam nekik. Az ötletek és konklúziók, amikre jutottak, azok bennem is megvoltak, de ösztönösen, tudat alatt. A festményt magáért a festményért festem. A tárgyakat önmagukért festem.”

Ennyi. Egy kis önbizalmat, kedves amatőr műélvezők, és egy kis nyitottságot, kedves művészettörténészek.

Reklámok