Címkék

, , ,

Ifj. David Teniers: Lipót Vilmos főherceg műgyűjteménye (1651)

Néha szeretnék abban a korban élni, amikor a mindenkori Baán Lászlók úgy vezetik a nyilvántartást a múzeumban lévő műtárgyakról, hogy szépen lefestik mindet egy kompozícióba. Aztán ezt a dokumentáción túl marketingcélokra is fel lehetne használni, hogy aki látja a festményeket bemutató festményt, az elképedjen, hogy “húú, itt mennyi jó kép van, akkor az egy nagyon nívós gyűjtemény lehet, mindenképp meg kell néznem!”. De akkor hol legyen az az egy, minden művet bemutató nagy kép? A gyűjteményben? Attól tartok, az nem sokat ér, mert azt ha már valaki látja, akkor ott van, tehát látja a képen szereplő képeket is. Különben is, most zárva a Szépművészeti, nincs hova rakni az összegző festményt. Vaagy… Pont jó így, amíg nincs nyitva, éppen amiatt lehetne a Nemzeti Galériában bemutatott szerencsétlen 60 mű helyett 60 Baán László által megfestett összegző nagyképen bemutatni a többezer szépművészetis műtárgyat! Mindjárt szólok is neki, hogy ilyen hasznos és progresszív dolgokkal is foglalkozhatna a Liget Projekt helyett.

És ha már marketing – magát Teniers-t sem kell félteni a téren. Lipót Vilmos, a Spanyol Németalföld Habsburg helytartója alkalmazta őt rendkívül kiterjedt és színvonalas gyűjteményének képtárigazgatójaként és gondozójaként (a kifejezetten képzőművészeti alkotásokat tartalmazó gyűjtemények, képtárak pont a 17. században kezdtek divatba jönni, felváltva a mindenféle csodabogarakat bemutató wunderkammereket). Miután Lipót visszaköltözött Bécsbe, Teniers megbízatása lejárt, ezután főleg festészettel és saját gyűjteményének gyarapításával foglalkozott. Életének utolsó évtizedeiben már inkább csak az utóbbival, emiatt 1690-es halála után szárnyra is kaptak mindenféle legendák arról, hogy igazából nem is halt meg, csak megrendezte az egészet, hogy magasabb árat fizessenek a műveiért. Állítólag ez inkább nem igaz, mindenesetre ravasz ötlet.

Reklámok