Címkék

, , , ,

Ai Weiwei, Han Dynasty Urn with Coca-Cola Logo, 1994, paint, Han Dynasty urn. PAWEL LOJ/VIA WIKIMEDIA COMMONS

Ai Weiwei (Aj Vej-vej): Han Dinasty Urn with Coca Cola-logo (Han-dinasztiabeli urna Coca Cola-logóval) (1994)

  • A gonosz kapitalizmus bekebelezi a régi, tehát értékes múltat
  • A fogyasztói társadalom mindent átértelmez és mindenütt jelen van
  • Klasszikusok találkozása
  • A tradicionális és az új Kína szerepei és szembenállása
  • A többmillió forint értékű régiség mint egy húszforintos üveg
  • Coca Colát inni Han-kori edényből (avagy: “minőségi vörösborba tőcs kólát”)
  • Ai Weiwei kettős élete – kínai és amerikai kulturális gyökerek
  • Eredetiség és tömeggyártás konfliktusa
  • Alkotás vagy vandalizmus?
  • Megszentségtelenítés – de ki kit/mit? (választási lehetőségek a fent kínált opciók bármelyike közül)

Első ránézésre ezek mentén lehet értelmezni a konfliktuskerülésről kevésbé híres kortárs művész alkotását, de biztos rengeteg további szempont is van – egyéb ötlet…?

A mű eredetiségének, és az értékes műtárgyak rongálásának kérdését még sokkal izgalmasabbá teszik az Ai Weiwei urnájával kapcsolatos, az ő művészetét parodizáló vagy kritizáló performanszok. Például Manuel Salvisberg fotósorozata, amelyen Rudi Sligg, a kortárs kínai művészet legjelentősebb svájci gyűjtője leejti ugyanezt az urnát, ami darabokra törik:

Manuel Salvisberg: Fragments of History (2012)

Mondjuk megteheti, mert ő maga (mármint Rudi Sligg) vette Weiweitől, azt csinál vele, amit akar, akkor is, ha kicsit összeszorul a szívünk a láttán. A sorozat a kínai művész híres performanszának paródiája, amelynek címe Dropping A Han Dynasty Urn (Han-dinasztiabeli urna elejtése) (1995), és a címhez méltóan darabokra tör egy eredeti, kétezer éves cserépedényt. (Sőt, igazából kettőt, mert először elbénázta a fotós a képet…)

Ai Weiwei, Dropping a Han-Dynasty Urn, 1995, C-prints. ©THE ARTIST

Na és EZ akkor most vandalizmus vagy művészet? Mi az értékesebb, az eredeti, történelmi jelentőségű edény, vagy a kortárs művészeti performansz? A válasz szinte mindenki szerint az utóbbi, sőt, talán még annak a paródiája is. De mi van akkor, ha valaki bemegy egy kiállításra, és ripityomra tör egy Han-dinasztiabeli urnát, amit ráadásul Ai Weiwei festett be és tett a saját műalkotásává? Nem csak teoretikus kérdés, és nem vicc, komolyan!

Tehát bemegy egy tag egy miami múzeumba, ahol ki vannak állítva az említett művek:

ai-weiwei-installation-009

… majd megfogja az egyiket, és földhöz vágja. Maximo Caminerót, aki mellesleg egy sokkal kisebb hírnevű helyi művész, azonnal letartóztatják, majd azt vallja, hirtelen felindulásból tette, előre nem tervezetten, tiltakozásképp, amiért nem helyi művészek munkáit állítják ki ott. Elég gyenge ideológia, enyhe Nemzeti Szalon-áthallással, viszont akkor is egy statement, aminek kifejezetten frappáns módon adott hangot – szintén művészeti eszközökkel, ugyanolyanokkal, mint az általa kritizált művész! Bűnét még enyhíti, hogy nem tudta, hogy azok tényleg eredeti ókori edények, nagyon szomorú lett emiatt, és ha tudta volna, nem töri szét.

Viszont Caminerót mindezek ellenére bűnösnek találták és elítélték, sőt még maga Ai Weiwei is, aki amúgy érti az efféle humort. Azt nyilatkozta az ügy kapcsán, hogy ez akkor sincs rendben, Caminero érvelésének pedig nincs értelme, és ha tényleg ezt akarta volna kifejezni, választhatott volna más módot is erre – hiszen azzal csak bajba sodorja magát, ha olyan tulajdont tesz tönkre, ami nem az övé.

És a Han-dinasztiabeli edények? Őket ki védte meg Weiwei rombolásától? Az ő érdeküket ki védte meg? És mi a mércéje annak, hogy performansznak vagy vandalizmusnak fogható fel? A fenti eset kapcsán úgy tűnik, mintha a hírnév legalizálná a rombolást, ha csóró és ismeretlen vagy, inkább ne tedd.

És megint itt tartunk, a művészet határainak a kérdésénél. Tehát, ki volt a vandál és ki a művész?

Advertisements