Címkék

, ,

Claude Monet: Kert Sainte-Adresse-ben (1867)

Jaj, milyen szép családi nyaralós portré, ott van Monet apukája, meg az unokatesói és az ő apukájuk is, a nap is süt, már-már idilli – azt leszámítva, hogy a valóságban Monet apja pont ezen a nyáron nem nagyon állt szóba a fiával, mert tudomást szerzett szerelmi viszonyáról a későbbi feleségével, Camille-lal (-jal? -jel?). Lehet, hogy a hátat fordítás szimbolikus…?

A kompozíció egészen szokatlan volt a korabeli stílushoz képest, például feltűnően kétdimenziós, és a képsík három kb. egyenlő részre tagolása is egészen egyedi. Az előtérben lévő vitorlást leszámítva a hajók is egy vonalban állnak, és méretbeli különbségek sem igazán látszanak köztük. Monet csak „kínai kép”-ként, barátja, Renoir pedig „japán kép”ként utalt rá, nem is véletlenül, mert Hokuszai inspirációja alapján készült (csak hogy legyen konkrét illusztráció is az európai festészetre tett hatására). A konkrét Hokuszai-metszet ma is a Monet-emlékmúzeumban látható, Givernyben. Ez az:

Kacusika Hokuszai: Turban-shell Hall of the Five-Hundred-Rakan Temple (1830) – fordítsa le, aki akarja

Szóval így már értjük, mi lehetett olyan szokatlan Monet képében, mert nem az európai hagyományt követi, hanem Hokuszait (amiről mondjuk már tudjuk, hogy az meg az európait, legalábbis szerinte – száz szónak is egy a vége, minden relatív). Ugyanúgy ott a három képsík, emberek bámulják a tájat, kétdimenziós stb. Monet képén viszont nincs a Fuji, a hegy, amit szakrális tisztelet övez Japán-szerte. Hokuszai pont a Fuji csúcsát jelölte ki az egész kompozíció enyészpontjának: az összes vonal épp ott futna össze, amit még erősít a szélen lévő fiú kézmozdulata is, aki épp arra mutat:

J03

Ez meg az én szép alkotásom, Paint technikával.

Reklámok