Címkék

, , , , ,

Berény Róbert: Alvó nő fekete vázával (1927-28 k.)

Mi van akkor, ha egy művészettörténész egy pillanatra nem a munkájára koncentrál, és az esztétikáról és magas művészetről vallott elveitől 180 fokos fordulatot véve leül a fotelbe, és végre az őszinte művészeti igényeit követve megnézi a Stuart Little, kisegér című kommersz amerikai filmet? Nem vicc, és nem is mai hír, de szerencsére egyik közvetítése sem a célom.

Tehát, eltekintve az agyoncsipkézett körmondatoktól: Barki Gergely művészettörténész valószínűleg sose vallotta volna be Rendkívül Művelt Kollégáinak (Rendkívül Művelt Műértő lévén), hogy előző este nem Greenawayt, nem is Jancsót, hanem a Stuart Little-t nézte. (Esetleg úgy tálalva, hogy már megint a gyerek akarata érvényesült.) De. Egyszer csak észrevette, hogy a család mögött csak egészen mellékesen, díszletként, egy 90 éve elveszettnek hitt magyar festmény díszeleg.

Ez nem hagyta nyugodni, úgyhogy végül elutazott Amerikába, és öt évi intézkedés után, 2014 november végén sikerült hazahoznia a hollywoodi celeb Berény-képet, amit aztán a Virág Judit Galéria jól el is adott 70 millió forintért (díszletként nem pont ennyiért vásárolták meg). Nem tudni pontosan, hogyan került a mű Amerikába, mindenesetre a XX. század történelme elég okot és alkalmat szolgáltatott rá, hogy a legértékesebb műkincsek szanaszéjjel szóródjanak.

A festmény Berény második feleségét, Breuer Etát ábrázolja, aki híres csellista volt, róla készült a Csellózó nő is, amiről remélem, hamarosan még írok én is. Félig csendélet, félig portré, a csendélet része leginkább Cézanne hagyományát követi a kidőlt-bedőlt kompozíciójával, és a portré sem szokványos: van valami túlzott intimitás, vagy akár pofátlanság abban, ha valaki alvás közben megfest minket, nem?

A nő alakja, az anatómiai pontosság vagy az egész álomvilág pszichológiai vetületei sokkal kevésbé hangsúlyosak, mint maguk a formák és a színek, ezeknek a ritmikája és harmóniája. Például hogy hogyan tükrözi egymást a fekete váza és a fekete takaró, vagy Eta és a váza, vagy a fehér asztalterítő és a fekete takaró – nagyon egyszerű kompozíciónak tűnik, viszont minél tovább nézzük, annál több ilyen játékot lehet felfedezni.

Továbbá várom a művészi átértelmezéseket, amiken Breuer Eta elalszik a kanapén Stuart Little-t nézve!

Reklámok