Címkék

, , ,

Sas Miklós: Puszta (2014)

Hortobágy, Kilenclyukú híd, betyár, szürkemarha, jurta, pipa, rackajuh, csődör, patkó, Nemzeti Dohánybolt, rovásírásos-árpádsávos mindentárulós bolt, ostor, koton 998 Ft-ért, puffogó vipera, szénásszekér, rétisas, cigánykurva. Puszta. Magyarország történelmi kontinuitásának és integritásának ezer éve, egy képben. Műmagyar, műnépművészeti alkotás.

Szerencsére ha ez valakinek nem tetszik, vagy nem elég, a 444-en még hat hasonló közül kiválaszthatja a kedvencét, vagy a művész saját Facebook-oldalán keresztül tanulhatja meg, hogyan számolhatjuk fel hatékonyan a kultúrák és korszakok közötti szakadékot. Például így – a szintén BNy-kolléga Vitéz Benedek Kristóf szerint:

Sas Miklós egyébként a Méltán Híres (?) Burzsoá Nyugdíjasok zenekar dobosa és énekese volt. A zenekar kultikusságát nem, viszont hírességét azért kérdőjelezem meg, mert nevének hallatára eddig csak egy ismerősömnek csillant fel a szeme (sőt, boldogan idézni kezdte az egyik számukat), aki:

  • SOHA nem jár semmilyen koncertre, mert „nem szereti az élőzenét”
  • kedvenc hobbija a whisky iszogatása közbeni szivarozás otthon
  • norvég.

Nem annyira kultúrmissziós céllal (viszont eredménnyel igen), hanem inkább hogy jól meghalljam, ha csörög a telefon, ez a kedves edukatív daluk volt a csengőhangom 5 évig – viszont a buta okostelefonra sajnos már nem sikerül saját zenét állítani:

Az okostelefon-affér is igazolja a zenekar filozófiáját, miszerint régen minden jobb volt. Ami viszont még fontosabb: „A punk nem halt meg, csak megöregedett.”

Februárban nyílt kiállítása, Hosszúhetényben. És még mindig tart. Még mindig. (… Mert megérdemlem.) Ha legközelebb Pécs környékén járok, mindenképp benézek.

Az interdiszciplinaritás és művészeti ágak közötti átjárhatóság jegyében Waszlavik (Gazember, Petőfi, Velorex, Sámán, Szabadcsapat, Ullmann Mónika) László zenélt a megnyitón szépen – aki „már harminc éve hetvennek néz ki”:

Advertisements