Címkék

, , , , ,

Alfred Sisley: Híd Villeneuve-la-Garenne-ben (1872)

Sisley – például Monet és Rodin, és biztos sok más jó barátja, az impresszionisták egyik vezéralakja – különösen szerette az ehhez hasonló, akkoriban nagyon korszerűnek és újnak számító hidakat festegetni.  Egyrészt mert kompozíció szempontjából is jól néztek ki, ahogy az egész kép átlóját meghatározzák, meg mert szabadban lehetett őket megfesteni (a plein air-ről mindjárt részletesebben), és még ráadásként a modernség szimbólumaiként is lehetett őket szerepeltetni. Hiszen ekkor, a 19. század második felében az iparosodás, a gépek, nagy vasszerkezetek stb. elég sok mindent meghatározó témák voltak. Valahol ezzel is összefüggött az egész mozgalom lényege, például Monet „és barátai” nem mellékes célja volt, hogy a piszkos, büdös, gépek által uralt nagyváros elől kivonuljanak az „érintetlen”, természet által még inkább uralt Párizs-környéki vidékre,, a szabadba, tájakat festeni. Épp úgy, mint egy generációval korábban a barbizoni iskola tagjai, csak kicsit más ideológia által vezérelve, és épp közben egy új irányzat stílusjegyeit kikísérletezve: bizony, az impresszionizmusét. Ezek már Sisley fenti képén is felismerhetőek: a kötetlen kompozíció, élénk színek, és a festék kis, vonalkás ecsetvonásokkal van a vászonra festve, ami a természetes fényt, a Nap megcsillanását imitálja. Na meg az egyszerű, hétköznapi témaválasztás – a hidak, kis vidéki falvak, utak, amit a francia tájfestészetnek a lényegét adják.

Bár az impresszionizmus szóról leginkább Monet jut eszünkbe, valójában Sisley volt a legigazibb impresszionista. Ő ragaszkodott a legkövetkezetesebben az általuk kifejlesztett stílus elveihez, a plein air (azaz szabad ég alatt történő) festészethez, az emberi figurák minimalizálásához, és pályafutása legvégéig is úgy érezte, az ő művészi igényei kiteljesednek az impresszionista stílusban – ellentétben például Renoir-ral vagy Pissarróval. Még egy érdekes paradoxon lehet, hogy a legfranciább-impresszionistásabb festő nem is volt francia – bár élete nagy részét Franciaországban töltötte, brit állampolgár volt.

A híd a valóságban így nézett ki:

Illetve 1905-ben átépítették, és ma ilyen (a másik oldalról):

L'Île-Saint-Denis, Franciaország

Valahol ez egy kicsit paradoxnak tűnik, hogy elmenekülnek az iparosodott nagyvárosi lét elől modern vasszerkezeteket (pl. hidakat) festeni, de ennek is megmagyarázható a szimbolikája. Például hogy a természet az igazi értékét akkor nyeri el, ha kontrasztba tudjuk helyezni az ellentétével – csak azáltal becsüljük meg a tiszta levegőt, a szabálytalan formákat, a zöldet, satöbbit, ha már megtapasztaltuk a hiányát (általános emberi igazság). Nem véletlen, hogy ekkor kezdett divatba jönni a kirándulás, a sport, a természet mint esztétikum önmagáért való csodálata és efféle, korábban haszontalannak tartott dolgok.

Ezt a festményt, Sisley több száz (illetve többek között Monet több mint 1000, Renoir 1500, Pissarro 800) művével együtt Paul Durand-Ruel párizsi műgyűjtő vásárolta meg. Konzervatív, monarchista és elkötelezett katolikus létére, és annak ellenére, hogy mindenki hülyének nézte, teljesen odavolt az impresszionisták radikális művészetfelfogásáért. De ő nem hagyta lebeszélni magát különös hobbijáról, és végül az idő csakazértis az ő ízlését igazolta, és az általa patronált festők egytől egyig világsztárok lettek.

Az ő tevékénységéről és az irányzat kialakulásáról van egyébként épp egy kiállítás a londoni National Gallery-ben, ha esetleg épp valaki arra járna, vagy talál olcsó repülőjegyet.

Advertisements