Címkék

, , , ,

Günther Uecker - Spirale

Günther Uecker: Spirál (1998)

A még ma is élő német művész szobrokat, installációkat és op art műveket készít, ezek közül leginkább a szöges munkáiról ismert. A II. világháború kirobbanásakor 14 éves volt, és két nővére és anyja mellett ő maradt a családban egyedüli (majdnem) férfiként otthon. Így ő volt az, aki sorra az összes ablakot bedeszkázta az esetleges támadások ellen, rendületlenül kalapálva az egyik szöget a másik után. Számára már önmagában az is megrázó élmény volt, hogy kénytelen volt szanaszéjjel verni a házukat azért, hogy megvédje, és a háború után a szöget, mint szimbólumot választotta ennek a traumának – nem csak a saját, hanem az egész háború traumájának – a kifejezésére.

A szögeknek ezáltal keletkezik egy ilyen paradox jelentése: valamit brutálisan kell kalapálni, verni azért, hogy megjavítsuk, felépítsük – úgy „gyógyít”, hogy fájdalmat okoz (itt nem tudok nem gondolni a lázas hideg vizes fürdőkre, de biztos mindenkinek megvan a saját élménye Betadine-nal, borzalmas kanalassal stb.-vel). De ennek az egész szimbolikának a személyes vonatkozásokon túl megvan a biblikus eredete is: Krisztust brutálisan odaszögelték a keresztre, cserébe megváltást hozott az emberiségre.

Másrészről ez a szögelés számára egyfajta beavatási szertartás is lehetett: nem mehetett harcolni, mert ahhoz még fiatal volt, és épp emiatt fel kellett nőnie felnőtt, férfias feladatokhoz. (Emiatt a korabeli fiúknak biztos illett szarul érezniük magukat, mert nem harcolhatnak a fronton, miközben annak sokkal kisebb volt a társadalmi megbecsültsége, hogy otthon igazán férfias és fontos és hasznos tevékenységeket végeztek.) A kalapálás önmagában is férfimunka, pláne ha ehhez egy családját védelmező szerep is társul.

Gyakori, hogy a szögeket egy már előzőleg valamennyire befestett fatáblába veri, mint például a fenti képen. Itt éppen spirál alakba rendeződnek, ami már az őskortól kezdve szimbolikus jelentéssel bír – az élet körforgásától kezdve a folyamatos változáson át a kozmikus erőkig (ld. Tejút). Igazából a horogkereszt is egy ilyen spirál – lehet, hogy a mű épp ezeknek az erőknek a kihasználását, visszafordítását és a teremtés helyett a pusztítást is kifejezi? Ebben az esetben kettő kettősség is szerepel – egyrészt a szögeké, másrészt a spirálszimbólum teremtő/pusztító erejéé.

A rendszertelenül felvitt festék itt másodlagos szerephez jut a szögekhez képest (a megszokottól eltérően – nemcsak azt szoktuk meg, hogy a vásznon a festéké a főszerep, hanem azt is, hogy a szög csak eszköz valaminek a rögzítésére, nem maga az üzenet). Leginkább talán amiatt szerepel, hogy egyenetlen alapot/felületet biztosítson a szögek által kiadott motívum számára. A festéknél még kiemeltebb szerephez jut egy olyan eszköz, ami közvetlenül nincs is jelen: a szögek árnyéka, ami egy szintén ritmikus, de folyamatosan változó motívumot ad ki a fényviszonyoktól vagy megvilágítástól függően. Ez talán még egyet ráerősít az idő körforgása-aspektushoz: ha például a Nap világítaná meg, egyfajta napóraként változna folyamatosan az egész mű reggeltől estig.

Advertisements