Címkék

, , , , ,

Vaszilij Kandinszkij: 31. improvizáció (Tengeri csata) (1913)

Olyan, mintha absztrakt lenne, pedig tényleg ott vannak a hajók, vagy olyan, mintha tényleg ott lennének a hajók, pedig igazából absztrakt, vagy egy hajóformát idéző absztrakt mű, vagy teljesen egyértelműen hajók, és hülye, aki nem látja. Mint a kígyó által lenyelt elefántot.

El is dönthetjük, hogy melyik címet választjuk a műhöz, a prózai Improvizációt, vagy inkább neveznénk Tengeri csatának? Nem, ne várjuk, hogy a szánkba rágja a megoldást.

Kandinszky is az elsők közé tartozik (Cézanne után szabadon), akik elkezdtek a valóságábrázolástól eltávolodni az absztrakció felé, a német expresszionista Der Blaue Reiter mozgalom tagjaként. Úgy kezdte az egészet, hogy festett egy figuratív képet, aztán fejjel lefelé fordította, és nagyon tetszett neki, ahogy a formák új jelentést nyernek és a színek érvényesülnek. Ilyen könnyű volt régen stílust teremteni (mindig is irigyeltem a 100 évvel ezelőtti okosakat).

Ha már elolvastuk a tengeri csatás alcímet, nem tudjuk nem kivenni a két egymás ellen felsorakozó hajót (éles, fekete vonalakkal) abból, amik elsőre pacáknak tűnnek. Lehet, hogy körülöttük a tengerbe már vér is keveredett? Legfelül, középen pedig mintha a kikötőváros lenne, nagy tornyokkal, aminek a léte valószínűleg a csata kimenetelétől függ. Lent a jobb sarokban az a fekete meg olyan, mint egy vízi szörny – ettől meg az egésznek olyan apokaliptikus hangulata lesz, utalhat a pusztításra, a veszélyre. És akkor már megint nem tudunk nem visszanézni a kép készültének dátumára: hoppá, nem ekkor kezdett kitörni a világháború?

És itt megint el lehet gondolkozni, mi az adott, és mi a belemagyarázás. A kép címe 31. improvizáció. Ha nem lenne Tengeri csata, mire gondolnánk?

Advertisements