Címkék

, , ,

Mednyánszky László: Latyakos út. Őszi mező alkonyatkor (1890)

Neki is érdekes élettörténete van, ha nem is olyan mesebeli elemekkel tarkított, mint Csontvárynak. Egy igazi báró – mondhatnánk, hogy hja, úgy könnyű festegetni, de ő csavart egyet a helyzeten. Fiatalkorában eladta az addig festett képeit, és Szent Ferenc módjára az összes pénzét szétosztogatta a rászorulók között. Innentől, a folyamatos éhenhalás határán, vándorolni kezdett, krónikus ízületi fájdalmai ellenére, amitől szenvedett is rendesen. Közben járványos betegeket ápolt, segített a szegedi árvízkárosultakon 1879-ben, és persze festett. Az ekkori lelki rezdüléseit tükrözik az úgynevezett csavargóképei.

Öreg csavargó (1880)

Ezek nagyon mély őszinteséggel, gyakran megrázóan adják vissza az általa megélt magányt, kiszolgáltatottságot és társadalomból való (ön)kitaszítottságot. Ez a kitaszítottság azért is kettős, mert egyrészt a saját döntése is volt, hogy feladja jómódú életét és az egész addigi világát, viszont azt, hogy innentől viszont sehova se tartozhatott igazán, még nehezítette homoszexualitása meg az amúgy is depresszív, magányos természete. A saját lelkivilágán kívül igazi együttérzéssel mutatja meg a társadalom legalsóbb rétegeinek mindennapos nyomorát és kilátástalan helyzetét – nem úgy, mint Munkácsy maníros Ásító inasai (jájj)…

Másik híres témacsoportja az I. világháború, amelyben maga is részt vett, majd közvetett módon a háborúban szerzett sérüléseibe és betegségébe halt bele 1919-ben. Hát, sejthetjük, hogy a csavargóképek után a felüdülést nem ez a téma fogja hozni (ha nagyon kell, akkor tessék nézni Giaquinto allegóriáját vagy a zaporozsjei kozákokat), nem is hozza, na.

Táborozás (1914-18 k.)

Itt most még a legszelídebbet válogattam be, első ránézésre egy szép impresszionista-szerű (de nem az!) tájkép, benne emberekkel és állatokkal. Viszont még úgy is, hogy a figurák ilyen kicsik és elnagyoltak, érezni rajtuk az elcsigázottságot, fáradtságot, megtörtséget, meg mintha valahol az egész lelketlensége is azt a lelki pusztulást tükrözné, amit ekkorra már megélhettek mindannyian a harctéren. Egy részük már kicsit meghalt a szörnyűségek után. Ja, ha valakit  érdekel az I. világháború története nagyon alaposan, de nem unalmasan elmesélve, rettentő gyorsan húzzon el egy könyvesboltba és olvassa el Ken Follett Fall of Giants (vagy magyarul is megvan, A titánok bukása) című könyvét, nem baj, hogy 1000 oldalas, mert végig szuper. Már csak azért is, hogy aztán két mondatban össze tudjuk foglalni, hogy alakult az I. világháború (miért, kik, hogyan stb.), amire fél év töritanulás kevés volt. Például: Miért lett abból világméretű konfliktus, hogy egy kis nímand megölt egy trónörököst? Hogyhogy elverték a németeket, amikor szinte végig nyerésre álltak? Hogy sikerült széjjelverniük a gigantikus orosz sereget? Mit csesztek el irdatlanul a békekötésnél a szövetségesek, ami aztán a II. világháborúhoz vezetett? Győzedelmeskedik-e a szerelem mindenek felett? Hány szex végződik nem kívánt terhességgel? Na meg ilyenek, meg még olyanabbak.

A fenti tájképet a legelső MNG-s (nem Mango, Nemzeti Galéria!) olasz vezetésemen kiszúrta egy férfi, és megigézve bámulta hosszú percekig. Köré gyűlt az egész csoport, és ámultak-bámultak, hogy milyen szép, és onnantól kezdve hálásak voltak, hogy ott lehettek, egy egész napos orvoskonferencia után késő este. Na tessék, még az olaszoknak is lehet mit mesélni a művészetről.

Reklámok