Címkék

, , , , ,

Chagall_Bella_Ida

Marc Chagall: Bella és Ida az ablaknál (1916)

Nemhivatalosan kineveztem őket a legszimpatikusabb művészcsaládnak. Chagall 1915-ben vette feleségül Bella Rosenfeldet (a lány jómódú családjának nem kis aggodalmára, hogy egy csóró zsidó festőhöz megy feleségül), és szinte napra pontosan az esküvőhöz 9 hónapra megszületett közös gyerekük, Ida is. Fennmaradt róluk több fénykép is, például pár évvel későbbről:

Chagall_csalad

Chagall több képén megfestette Bellát már szerelmük elejétől kezdve, még Bella halála után is – ezek mind a közöttük levő harmóniáról, beteljesült mély szerelemről tanúskodnak. Házasságkötésüket erősen motiválta a kezdődő világháború is, azt tervezték, hogy együtt Párizsba költöznek, de pont ekkorra lezárták a határokat, és kénytelenek voltak Vityebszkben maradni, Oroszországban.

Ez a festmény is itt, Chagall szülőfalujában készült, és a hangulata alapján elég jól érezhették magukat itt. A harmónia több szinten is megjelenik a képen, az egész kompozíciót uraló megnyugtató kékeszöld tónusok ezt még külön hangsúlyozzák. Az anya-újszülött figurája szinte eggyé olvad, és – mint Segantininél – itt is fontos szerephez jut az ember-természet összhangja. Bár van egy ilyen kint/bent különválasztás vagy ellentét, ez a választóvonal nem átjárhatatlan. Egyáltalán, mi a kint és mi a bent? A ház a kertben vagy a kert a házban (kép a képben)? Ez egyébként egy nagyon érdekes képi játék, amit Chagall művel azzal az ablakkal. Nem elég, hogy kép a képben, de még a képkeretet imitáló ablakkereten belül is több kis képet mutat meg. Láthatjuk az egészet egy nagy tájképként is, de minden egyes kis rekesz érvényesülhet önálló tájképként is. Tehát hány képet is látunk összesen?

Mindezek miatt a kompozíció asszimmetriáját sem tudjuk diszharmonikusnak tekinteni, mert ez is csak a természet(-esség) uralmát, meg a spontaneitást erősíti.

Marc és Bella sok megpróbáltatáson mentek keresztül – nem elég a két világháború, a festő még zsidó is volt, ami sem az I. világháború idején Oroszországban, később a náci hatalomra kerülés idején sem tette könnyebbé az életüket. Chagall ebben az időben épp Párizsban tartózkodott (már nemzetközi hírű művészként), és még 1940-ben sem akarta elhinni, mi várhat rá, ha marad – csak a lánya rábeszélésére húztak el nagyon gyorsan Amerikába, ahova kifejezetten hívták, mert már voltak korábban kiállításai is ott. Bella 1945-ben, a háború miatti egészségügyi megszorítások következtében, vírusos fertőzésben meghalt. Bár nem a nácik közvetlen áldozata volt, Chagall élete végéig őket okolta Bella haláláért. Később lett második felesége is, Vava, akivel végülis Chagall 97 évesen bekövetkezett haláláig egészen jól elvoltak.

Advertisements