Címkék

, , ,

Furini_venusz_adonisz

Francesco Furini: Vénusz Adonist siratja (1626-28 k.)

Fura kép. Mármint a festő nevével való szóvicctől eltekintve is. Még barokk kontextusában is olyan mesterkéltnek, természetellenesnek tűnik, a kortársak is fanyalogtak rajta. Egyrészt amiatt, mert a „barokkos túlzás” kifejezés ellenére a barokk egy szigorú irányzat volt, egyházi indíttatásból (a hívek visszaszerzése a templomba a gonosz ellenreformátorok ellenében), heves érzelemkifejezéseknek, extremitásnak nem volt helye. Az majd jöhet később a romantikában. Itt pedig azt látjuk, hogy Vénusz tombol – Vénusz, aki ráadásul istennő, neki meg pláne nem szabadna így viselkednie. (A történet röviden: Vénusz szerelmes lett egy földi halandóba, Adoniszba, mert olyan szép volt, össze is jöttek. A jelenet azt mutatja, amikor a nimfák Vénusz elé viszik a vadkanvadászatban meghalt Adonisz holttestét.)

Másrészt maguknak a figuráknak a testtartása is egészen teátrális, sőt természetellenes, és egymással sincsenek összhangban. Például mit csinál már ez a Vénusz, mintha a vizet rázná ki a füléből (ha az ellentétes lábadon fél lábon ugrálsz, és a fejedet abba az irányba hajtod, amelyik füledben a víz van, és közben a másik füledet ütögeted… ez, úgy tűnik, már a rómaiaknál is így volt szokás), az a kis puttógyerek meg miért játszik olyan békésen a tomboló istennő lába alatt?

A megoldás a plágiumról való korabeli közfelfogással van összefüggésben, ugyanis a koppintást sokkal lazábban vették. Tulajdonképpen ha valaki aláírta a művet, akkor az az övé volt. Ennek a képnek pedig igen sokfelől vannak előzményei:

A kisfiú innen:

Capitoleum_Nilus

A Nílus allegóriája (Capitoleum, Róma) – ókori római szoborcsoport

Vénusz kísértetiesen hasonlít Laokoónra:

Laokoon

Laokoón szoborcsoport (Vatikáni Múzeum, Vatikán) – szintén antik

Adonisz figurájáról eszünkbe juthat Caravaggio Sírbatétele:

Caravaggio_sirbatetel

Caravaggio (Michelangelo Merisi): Krisztus sírbatétele (1604)

Illetve szintén ő meg az őt tartó nimfa élénken emlékeztet Menelaoszra Patroklosz holttestével:

Menelaos_Patroklos

Menelaosz Patroklosz holttestét tartja (Medici-gyűjtemény, Loggia dei Lanzi, Firenze) – ez is ókori római

A Furini-korabeli művészek ezen mégsem háborodtak fel, inkább az érzelmi túlhevültségén meg a kompozíció szétziláltságán gúnyolódtak. A szellemi tulajdonhoz való ragaszkodás, eleve maga a plágium kifejezés csak a 18. századtól vált elterjedtté, majd a romantika „teremtő zseni”-kultuszával általánossá. Az első híres magyarországi vita is ehhez a korszakhoz köthető, Kölcsey és Kazinczy híres „Iliász-pör”-éhez. Kölcsey azért perelte Kazinczyt, mert az utóbbi felkért egy tanítót az Iliász magyarra fordítására – ehhez beemelte azokat a részleteket is, amelyeket Kölcsey már lefordított, majd az egészet a saját nevén adta ki. Kölcsey kiborult, viszont Kazinczy nem is értette, miért kell ügyet csinálni belőle – mondván, nem tökmindegy, ki fordította, hiszen a szerző úgyis Homérosz. Két egyenrangú, ugyanúgy védhető álláspont – ennek fényében nem csoda, hogy kétszáz évvel előttük, Furini idejében még meg sem fogalmazódott ehhez hasonló dilemma.

Reklámok