Címkék

, , , , , ,

MS_vizitacio

MS Mester: Vizitáció (Mária látogatása Erzsébetnél) (1506)

Iszonyúan hosszú unalmas és elcsépelt elemzést lehetne írni róla, a magyar festészet leghíresebb műve, és a művészettörténészek órákig bírnak elragadtatva beszélni a virágszimbolikáról (a kék írisz az anyaság szimbóluma, a tüskétlen pünkösdi rózsa a “tüskétlen” Mária, satöbbi), arról, hogy ki mit gondolt arról, hogy ki lehet az az MS (állítólag Martin Schwartz, de ezzel nem vagyunk előrébb, mert őt sem ismerjük), meg hogy hol a főoltár többi darabja, és honnan hova vitték (mert amúgy ez a selmecbányai nagytemplom oltárjának a része). Ezeknek utána is lehet olvasni sok helyen, például itt.

Annak ellenére, hogy ez egy késő gótikus oltárkép, a mester leginkább itáliai reneszánsz művészek és Albrecht Dürer hatása alatt alkotta ezt a művet. A kérdés, hogy hát hogy utazhatott előre az időben egy gótikus művész a reneszánszba, azzal magyarázható, hogy itt Magyarországon kissé el voltunk csúszva a korszakokkal – míg Nyugat-Európában már dúlt a reneszánsz, itthon még gótika volt, így a felvilágosultabbak akár meg is ismerkedhettek az új divattal. Innen van az egészen pontos perspektíva-, sőt már tájábrázolás, a legapróbb részletekre való odafigyelés és az anatómiai pontosságra való törekvés. Mert ezek amúgy a gótikára nem igazán jellemző vonások.

És ha már részletek: néhány éve a Google Art Project befotózta ezt a képet is, aminek köszönhetően nagyon magas felbontásban meg lehet vizsgálni, ingyen. Ha ezen keresztül megnyitjuk, tényleg iszonyú apró, szabad szemmel nem látható részletek is előkerülnek. Például érdekes ránagyítani és megnézni, hogy a tájbeli elemek milyen játékos ismétlődésekre irányítják rá a figyelmet:

  • a szárazföldről, ahol a két terhes nő ájtatoskodik, egy híd vezet egy másik földdarabra,
  • azon a hídon áll két alak, aminek a motívumát szinte pontosan megismétli a következő hídon látható két figura (ez már szabad szemmel tényleg nagyon nehezen vehető ki) – a hidat és rajta a két embert is,
  • ez a második hídon levő kettő testtartása viszont egy az egyben Mária és Erzsébet alakjaira reflektál .

Kár, hogy a vízen lévő faházikóhoz vezető hídra már nem festett embereket.

Tehát, köszönhetően a XXI. század egyik legnagyobb fotográfiai újításának, észre tudjuk venni azt, amit ez a festő ötszáz éve lefestett, és eddig senki nem látta pontosan. Ennyit a fejlődéselméletekről. Eljutottunk 1506-ba.

Ha valaki még ezek után is úgy lejárt őskövületnek érzi a gótikus művészetet, csak szólok, hogy a mai napig is vannak feldolgozásai a témának, például az egyik legismertebb kortárs videóművésztől, Bill Violától:

Advertisements