Címkék

, , , ,

Nicolaes Maes: A hallgatódzó (1657)

Nicolaes Maes: A hallgatódzó (1657)

Tipikus 17. századi holland polgári lakás, szűk, függőlegesen osztott terekkel. A történet egy fentről lefelé tartó lineáris vonallal mutatkozik meg: legfölül a polgári család tagjai, akik szemmel láthatólag nemcsak gazdagok, de morcosak is. Azt, hogy miért, a család egy női tagja mutatja meg nekünk, aki mosolyogva hívja fel arra a figyelmet, hogy a szolgálólányt épp felszedi a szolgálófiú vagy ki. Ebben a csaj inkább cselekvő, mint szenvedő szerkezetként vesz részt. Na de emiatt még nem kéne szomorkodnia a ház urának és kedves családjának, hiszen ezt nem látják – viszont mialatt a szolgáló enyeleg, a macska lopja a mellette lévő szobában a sült csirkét, a család meg éhes. Az egyetlen, aki erről tud, az sem elítélően lesi a történteket, hanem inkább jót szórakozik rajta, és mintegy odahív, hogy le ne maradjunk a love story-ról. Sőt, a lineáris vonal a végénél még kétfelé is ágazik, mert a kertben meg megintcsak látszik egy szerelmespár, akik az előbbi mozdulatait reflektálják. Irtó izgi tértagolás megy itt.

Nemrég kérdezte egy iskoláscsoport, hogy jó, de miért van ott oldalt a ruha a széken, karddal, meg fölötte a térkép. Én meg kivágtam magam, hogy valószínűleg ez is összefüggésben van a kedélyeskedő történettel – a hollandok ekkorra már szépen meghódították a világot, abbahagyták a csatáikat, és már azon is tudtak mulatni, hogy amiatt nem kapnak kaját, mert macska meglép vele, amíg a szolgálólány prüntyög. (Ezt egész elismerően elfogadták.)

Advertisements